A MOL történelmi győzelmet aratott Horvátországgal szembeni perében.

A portálon említett események szerint a horvát INA olajvállalat privatizációja 2002-2003 között zajlott, amikor a magyar Mol lehetőséget kapott arra, hogy kisebbségi részesedést vásároljon a cégben. Bár a két fél közötti kapcsolat nem mindig volt zökkenőmentes, végül 2008-2009 telén egy megállapodásra jutottak. Ennek ellenére a Mol részesedése nem haladta meg az 50 százalékot, azonban 2009 januárjában a magyar vállalat mégis megszerezte a horvát cég irányítási jogait, így onnantól kezdve a Mol határozhatta meg a vállalat jövőbeli irányvonalát.

Ezt követően Horvátországban politikai változások zajlottak, leváltották Ivo Sanadert, a korábbi miniszterelnököt, kizárták a pártjából, és még büntetőeljárások is indultak ellene.

Amikor Sanader korrupciós ügye napvilágra került, a horvát hatóságok bírósági úton támadták meg a Mol-lal kötött szerződéseket, és eljárást indítottak Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója ellen. Hernádit azzal vádolták, hogy Sanadert megvesztegette, amit ő határozottan tagadott. Ennek ellenére a horvát állam úgy érezte, jogában áll nem teljesíteni a korábbi megállapodásokat, beleértve a 2009-es gázszerződést is.

Magyarországon a Központi Főügyészség egy korrupciós ügy kapcsán véglegesen lezárta a vizsgálatot. Ezzel párhuzamosan a horvát igazságszolgáltatás a saját törvényei alapján jogerős börtönbüntetést szabott ki Hernádira, aki azonban nem tette meg az utat Horvátországba, mivel Magyarország nem adta ki őt. Így Hernádi egy ideig Magyarország területén maradt. Azóta sikerült eltávolítania nevét az Interpol körözési listájáról, és most már a schengeni övezeten kívül szabadon utazhat.

Horvátország és a Mol között polgári jogi eljárások során kölcsönös kereseteket nyújtottak be egymás ellen. A horvát fél Genfben, míg a magyar vállalat Washingtonban indította el jogi eljárását. A hosszas jogi párbaj végén a Mol szinte minden helyszínen győzelmet aratott, azonban ez a helyzet némileg árnyaltabb képet mutat.

Genfben a horvátok jelentős vereséget szenvedtek, mert hat pontban támadták a Molt, de az ENSZ nemzetközi kereskedelmi bírósága, az UNCITRAL minden vádpontban a magyar fél javára döntött, elutasítva a horvát korrupciós vádakat.

A washingtoni befektetés-védelmi eljárás, amely az ICSID, a Világbank alá tartozó nemzetközi befektetésvédelmi bíróság keretében zajlott, szintén a Mol javára ért véget. Ennek ellenére a horvátok sikernek tekinthették az ítéletet, mivel a Mol 900 millió dolláros követelése helyett csak 200 millió dollárt tartott helytállónak a bíróság. Az ítélet értelmében a horvát félnek hozzávetőleg 200 millió dollárt kellett volna megfizetnie.

Horvátország azonban mégsem lehetett elégedett a végeredménnyel, mivel a bíróság komoly bírálatokat fogalmazott meg az igazságügyi eljárásaikkal és egy megbízhatatlan koronatanúval kapcsolatban.

Horvátország a bírósági döntés ellenére továbbra is elmaradt a fizetési kötelezettségeinek teljesítésével. A visszatartott összeg ugyanakkor kamatozott, így a Molnak kénytelen volt jogi lépéseket tenni az Egyesült Államokban, hogy az ítéletet érvényesíthesse. Valószínű, hogy Horvátország ezután ténylegesen teljesíti a fizetést, mivel ellenkező esetben komoly kockázatokkal kell szembenéznie.

A horvát Vecsernyji List különös figyelmet fordított az ügyre, és rendszeresen kritizálta a horvát politikai vezetőket, akiket felelőssé tettek az állam jelentős anyagi veszteségeiért. A legutóbbi cikkében a lap arról számolt be, hogy az amerikai bíróság gyakorlatilag teljes egészében elutasította Horvátország fellebbezését. Amir Ali bíró, az amerikai szövetségi bíróság képviselője, úgy döntött, hogy Horvátországnak teljesítenie kell a Mol részére a választottbírósági határozatban megítélt kártérítést.

Az ítélet indoklásában Amir Ali bíró alaposan körüljárta, miért látja Horvátország érveit megalapozatlannak. Részletesen ismertette azokat az ellentétes precedenseket, amelyek aláássák Zágráb álláspontját. Továbbá, ha a horvát fél egy adott aspektust kifogásolt, a bíró világossá tette, hogy arról már létezett egy jogerős bírói határozat, így ez a kérdés nem újra tárgyalható.

Horvátország a szuverén immunitás jogával indokolta védekezését. Ennek a jogi védőpajzsnak a lényege leegyszerűsítve az, hogy külföldi államok nem perelhetők az Egyesült Államok bíróságai előtt.

Azonban az amerikai jogszabályok lehetőséget adnak bizonyos kivételekre; például, ha Horvátország maga járult hozzá egy szerződés keretében, hogy alávesse magát egy Amerikában székelő választottbíróság eljárásainak.

Horvátország azzal érvelt, hogy mivel immár az Európai Unió tagja, az ügy rendezésére a legmegfelelőbb helyszín nem az Egyesült Államok lenne, hanem inkább egy uniós bíróság. Hangsúlyozták, hogy amerikai bíróságok nem rendelkeznek jogkörrel a döntések végrehajtására. A bíró viszont emlékeztetett arra, hogy ezen kérdések már korábbi eljárások során lezárultak.

Értelmezésük szerint az Egyesült Államok bármelyik kerületi bírósága érvényt szerezhet az ICSID-döntéseknek, és a washingtoni bíróságok rendszeresen foglalkoznak ilyen nemzetközi végrehajtási ügyekkel. Az Egyesült Államok jogrendje értelmében ugyanis az ICSID döntéseit ugyanúgy kell végrehajtani, mint az amerikai bírósági ítéleteket. Így jogi akadályok nincsenek, a továbbiakban már csak az a kérdés, hogy Horvátország fog-e utalni, vagy szükséges lesz a végrehajtási eljárás indítása.