Ukrán lélekkel, román tájon - PestiSrácok

Ukrán szívvel, román földön Szabó Gergő 2025-05-26

A nagy kaland véget ért, a gyaloglás, amit néha egy kis autózgatás szakított meg, már csak emlék. Akik Magyar Péter szívszorító zarándokútjának hatása alatt állnak, azok számára azonban ez az élmény többet jelentett, mint puszta séta. De miért is tekintjük ezt nagy teljesítménynek? Miért érezzük, hogy most a bokánkat kellene megcsókolnunk? Mert a kívülállók szemszögéből egyre világosabbá válik, hogy a zsebmessiás, miközben a nagy magyar tradíciókat hirdeti, Erdélyt román földnek nevezi, és a közösség szeretetét hirdeti, ugyanakkor az erdélyi magyarokat egymás ellen uszítja, az RMDSZ-t pedig fenyegeti. A valóság tagadása mindennapjaink részévé vált, és úgy tűnik, a hatalomért mindent meg lehet tenni, akár az alapvető értékeket is feladva. Lehet próbálni félrevezetni az embereket, elterelni a figyelmet, de a nagy gyaloglás során nem felejtettük el, hogy a Tisza Párt ukrán titkosszolgálattal is kapcsolatba került, és a különösen "okos" Ruszin-Szendi Romulusz még büszkén hangoztatta ukrán kapcsolatait. Ezeket a történeteket nem felejti el a magyar közvélemény, és tisztában van azzal, hogy hol húzódik a határ magyar és román föld között.

A zsebmessiás mindig újat próbál húzni, minden egyes öngól után megvádolja az ellenfeleit, hogy azok ők voltak. Amikor Erdélyt román földnek nevezte, arról videófelvétel készült, mégis, amikor megkérdezték tőle, hogy ezt miért tette, simán letagadta. A szekta pedig nem veszi a bátorságot, hogy a valóságot beengedje az aurájába, utána nézzen egy egyértelmű ténynek, elég, ha aranyszájú bajnokát hallgatja, a többi nem számít. És innentől kezdve nehéz a helyzet, hiszen próbálhatjuk mi áttörni a falakat, elválasztani a cikornyás szavakat a fekete valóságtól, nem megy át, mert nem akarják elhinni. Ha a szemük előtt történik, akkor sem.

Amikor a néhány napos műgyaloglás emlékét idézzük fel, már akkor is világosan látszott, hogy Magyar Péter lelkesen készül a nagyváradi bevonulásra. Itt, a Kárpát-medence felfokozott várakozása közepette, a hömpölygő tömeg, az erdélyi magyarok boldog serege, több tízmilliós létszámmal, izgatottan várja a császárt, aki önmagát felkenve érkezik. Az esemény jelentőségét tovább fokozta, hogy Péter nem habozott román földről beszélni Erdéllyel kapcsolatban, és sarkosan utasította az RMDSZ-t, hogy távozzon a színről. Fontos megjegyezni, hogy mindezt úgy tette, hogy nem rendelkezik semmiféle felhatalmazással beleszólni az erdélyi magyarok dolgaiba. Ennek ellenére, egy ellenzéki párt vezetőjeként, próbálta irányítani, hogy ki hogyan viselkedjen saját hazájában. Az ügyét nehezítette, hogy megpróbálta eltávolítani a magyar zászlókat a tiszai csapat államhatáron való megjelenéséről, miközben azok szívük minden szeretetével igyekeztek eljutni magyar testvéreikhez Erdélybe, a Partiumba. Bocsánat, román földre.

A falvakban, ahol a román műparaszti viseletbe öltözött, de igazából csak zsebmessiásként pózoló alak átvonult, meglepődnek, hogy miért kapták meg a magukét. Az a személy, aki hazaárulásra adja a fejét, ne várja, hogy néhány magyar zászló és szalag, valamint a seggnyaló rajongói kör hatására pillanatok alatt a szeretet bálványává válik. Aki az embereket hülyének nézi, az bizony így jár. A partiumi, erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai és muraközi magyarok többsége nem dől be az ilyen szemfényvesztő és ostoba kampányoknak, mert jól tudják, kiktől mit várhatnak a magyarságuk és kultúrájuk védelme érdekében. Van, aki már bizonyította elkötelezettségét, és van, aki csak kihasználni akarja a határon túli magyarokat saját aktuális érdeke érdekében, majd meglepődik, hogy nem ugranak azonnal minden szóra, és Nagyváradon csak az utaztatott csapat hallgatja csillogó szemmel a Kárpát-medence császárát. A valóság pedig az, hogy szinte senkit sem érdekelt Magyar Péter, viszont a környező falvakban szembesült a tényekkel, amikor a helyi magyarok szívük minden keserűségével mutatták meg neki, hogy átlátnak az olcsó, hazaáruló trükkökön. A valóság ez, nem a beállított képek és az arcpirító hazugságok, miszerint a Kárpát-medence minden magyarja mögötte áll.

Megértjük, hogy Magyar Péter csalódott, hiszen a környezete szinte senkit sem érdekelt, és ez fájdalmas érzéseket kelt benne. A düh és az elutasítottság érzései körüllengik, hiszen a Szeretetország építőmestere maga is gyűlöletet terjeszt, ahol csak megfordul. Az elvetett magok pedig máris szárba szöktek. Amikor valaki támadja az RMDSZ-t Erdélyben, miközben hódolatot vár el az erdélyi magyar közösségtől, tényleg azt reméli, hogy a nagyváradi kaland nem zárul be orbitális kudarcként? Minden igyekezet ellenére az ukrán kémhistóriáról való terelés nem hozta meg a várt eredményeket. Erdélyben Magyar Péter szembesülhetett a valósággal, még ha csak udvari talpnyalói veszik is körül. Talán elhitte, hogy ő a Kárpát-medence császára, de az ilyen figurák sorsa a történelem sötét zugában vár rájuk, nem a császári trónon.

Persze, szívesen segítek! Mire szeretnéd, hogy fókuszáljak a hozzászólásban? Egy konkrét téma vagy esemény, esetleg egy különleges üzenet, amit szeretnél átadni?

A Kárpát-medence szívében, a császárerdélyi magyarok története mélyen gyökerezik a hazájuk iránti elkötelezettségben. A gyaloglás, mint a mindennapi élet része, nem csupán fizikai tevékenység, hanem a haza iránti szeretet és elkötelezettség kifejeződése is. A hazaárulás fogalma különösen érzékeny téma a közösség számára, hiszen a múltban sokan küzdöttek a magyarság megmaradásáért a Kárpát-medencében. Nagyvárad, mint kulturális és politikai központ, fontos szerepet játszott a magyar identitás megőrzésében. Az RMDSZ vezető szerepe a romániai magyar közösség számára elengedhetetlen, hiszen a földterelés kérdése és a helyi érdekek képviselete kulcsfontosságú a jövőnket illetően. Magyar Péter és hasonló vezetők példája arra emlékeztet, hogy a közösség összefogása és a hagyományok ápolása elengedhetetlen ahhoz, hogy a következő generációk is büszkén viselhessék magyarságukat.