Róma csodálatos városának felfedezése után egy különleges utazást tehetünk Palermóba, amely során vonattal és vasúti komppal juthatunk el. A vonatút a festői tájak mellett halad, ahol a zöld dombok és a tenger kékje váltakozik. A vonaton ülve élvezhetjük
Még 2024 elején jött az ötlet, hogy a következő nyaralásom során felkeresem Olaszországot és elvonatozok egészen a szicíliai Palermóig. A terv legeslegkorábbi előzménye a még gyerekkoromban kapott legelső vonatos könyvem, a Vonattal a Föld körül egyik fejezete, ami egy Róma-Palermo vonatutat írt le, kompozással Villa San Giovanni és Messina között. Már gyerekkoromban ez az utazás felkerült a kívánságaim közé, ami végül 26 év múlva meg is valósult. Szerencsére a könyv többi vasútvonalának egy részét sikerült már felkeresnem, így a várakozás sem telt teljesen tétlenül.
Vasúti komppal Calabria és Szicília között
Szicíliába Interrail jeggyel vágytam eljutni, de sajnos a szükséges pótjegyeket sem Németországban, sem Ausztriában nem tudtam beszerezni. Így végül arra a döntésre jutottam, hogy online vásárolok egy teljes árú jegyet. A Trenitalia honlapján azonban azt olvastam, hogy a Rómából Palermóba tartó vonatra a Róma-Sapri szakaszra már minden jegy elkelt. Ezért egy átszállásos megoldást javasoltak: először Rómából Sapriba kellene utaznom, majd ott átszállnom a palermói IC vonatra.
Ezzel a döntéssel igazán kedvező helyzetbe kerültem, hiszen egy sokkal gyorsabb vonattal utazhattam, mint az IC 723. Ennek köszönhetően egy órával később vághattam neki Rómának, és nem a sötétség leple alatt indultam, hanem már a hajnali fényekben. A nagysebességű vonat 8 perccel korábbi érkezést ígért Sapriba az IC-hez képest, ahol majd átszállhatok a Palermóba tartó IC-re. Az IC-vel kapcsolatban több forrás is figyelmeztetett, hogy a szerelvény nem járható át teljes hosszában. Kíváncsian tűnődtem, mi állhat ennek a háttérében. Talán egy csatolt motorvonat közlekedik IC-ként?
Tirolból Rómába való utazásom meglehetősen kalandosra sikeredett, így reméltem, hogy ezúttal kevesebb izgalom vár rám. Legalább a pótjegyek ügyintézésével nem kellett vesződnöm.
Reggel korán keltem, és elhagytam a szállásomat, hogy felfedezhessem a várost. A Roma Termini felé indultam, míg a hajnal első fényei lassan megvilágították a környező utcákat. Még az éj sötétje borongott, de ahogy közeledtem az állomáshoz, a nap első sugarai már elkezdtek feltámadni, fénnyel töltve meg a várost.
A hajnal fényei lassan megvilágítják Róma főpályaudvarának nyüzsgő forgatagát. Az ódon épületek árnyékában emberek sietnek, mindegyikük saját céljával és történetével. Az órámra pillantva észreveszem, hogy már csak 25 perc van hátra a vonatom indulásáig. Az izgalom és a várakozás keveredik a levegőben, miközben a város zaja körülöttem egyre csak fokozódik.
Felszállás előtt néhány különleges pillanatot örökítettem meg a kilencrészes Fiat Pendolino motorvonatról, amely egészen Reggio Calabriáig szeli át a tájat.
A Salernón át Reggio Calabbriába tartó Fiat motorvonat Roma Termini állomáson
A szerelvény az ívekben való haladáskor akár 8°-kal is megdönthető, hogy csökkentse a centrifugális erő utasokra gyakorolt hatását. Az utasok akkor is kényelmesen utaznak, ha a vonat teljes mértékben kihasználja a pálya jellemzőit, köszönhetően a könnyű konstrukciónak (mindössze 13,5 tonnás a tengelyterhelése). A vonat használata nem igényel különösebb átalakításokat a vasútvonalon, de a gördülőállomány karbantartása a billenőrendszer bonyolultsága miatt költségesebb. Ennek a motorvonatnak az elődje, a szintén ívekben is bedőlő ETR 450 sorozatú Pendolino.
Reggeli ködben, amikor az ég szürkés fátyollal borítja a tájat, a repülőgép motorja halkan zümmögni kezd. A pilóta a kabinban összpontosít, miközben a nap első sugarai óvatosan próbálnak utat törni a felhők között. Az utasok izgatottan néznek ki az ablakon, a világ egy szürke álmának tűnik, ahol minden elmosódott és titokzatos. A felszállás pillanata mindjárt elérkezik, amikor a gép lassan a föld fölé emelkedik, és a borongós idő varázsa mögött feltárul a végtelen ég kékje. Az utazás elkezdődik, és a szürkeség mögött ott rejtőzik a kaland.
Ez a vonat olyan, mint egy zónázó, amely a Róma és Nápoly közötti nagysebességű vasútvonalon haladt, állomások nélkül. Miután elhagyta Nápolyt, minden jelentősebb városban megállt. A nagysebességű szakaszokon akár 250 km/h sebességet is elérhetett, de Salerno után a pálya minősége romlott, így fokozatosan átformálódott egy tipikus olasz gyorsvonattá.
A Róma és Nápoly közötti nagysebességű vasútvonalon a Fiat motorvonat szinte sebes szélként száguldott. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez nem a leggyorsabb összeköttetés a két város között, igazán elismerésre méltó az olasz vasúti rendszer! Az irigység nem is kérdéses, hiszen a sebesség, a kényelem és a pontos menetrend egyedülálló élményt nyújt.
A vasútvonal, ahogy Sapri felé haladt, fokozatosan közelített a tengerpart festői szépségéhez.
Jelenleg az olasz nagysebességű vasúthálózat Rómától Salernóig terjed, és a Salernót követő Battipaglia állomás a Battipaglia-Reggio di Calabria-vasútvonal, más néven ferrovia Tirrenica Meridionale, kiindulópontjaként szolgál. Ez a 3 kV egyenárammal működő vonal összesen 374,19 km hosszú, és kiemelkedő szerepet játszik az észak-déli vasúti összeköttetésekben, összekapcsolva Szicíliát, Calabriát és az olasz félsziget egyéb részeit. A vonal az Európai Unió transzeurópai nagysebességű vasúthálózatának 1. folyosójának déli szakaszát képezi, amely Berlin és Palermo között húzódik. Továbbá, a vonal déli része, Rosarno és San Lucido között, a Gioia Tauro kikötője és az adriai vasút közötti RFI teherforgalmi útvonalaként is működik.
A vonal sajátos jellemzője, hogy a pálya zömmel a tengerpart közelében húzódik, lehetővé téve a Nápolyból, Rómából és más északi településekről érkező vonatok számára, hogy a Calabria, Szicília, valamint a Battipaglia felé vezető útjuk kezdetén Potenza irányába haladjanak. Ezzel párhuzamosan a visszafelé irányuló forgalom is hasonló intenzitással zajlik. E vasútvonal kiépítése a 19. században, 1883 és 1895 között történt, és azóta is jelentős közlekedési összeköttetést biztosít a térségben.
Ahogy közeledtünk Sapri felé, a tenger látványa végre feltűnt, és néha egészen közel került hozzánk. A vonat tempója egyre csökkent, és amikor egy állomáson haladtunk át, egy IC-vonattal is találkoztunk, amely szintén a céljához igyekezett. Ezután egy hosszan elnyúló építkezésbe érkeztünk, ahol a sebességünk tovább csökkent, és végül majdnem csak vánszorogtunk, miközben egyre inkább késésbe kerültünk. A 8 perces átszállási idő miatt egyre jobban kezdtem izgulni, hiszen a vonat csak lassan haladt előre, az idő pedig repült, de Sapri környékén egyelőre semmi nyomot nem láttam. Vajon sikerült megelőznünk az IC-t, vagy már ő is Sapriban vár? Mennyire merjek kockáztatni? Leszálljak Sapriban, vagy inkább folytassam az utamat, hogy minél közelebb jussak Villa San Giovanni állomásához, ahonnan legrosszabb esetben hajóval is átkelhetek Szicíliába?
Sapriba való érkezésünk sajnos 15 perces késlekedéssel történt, és a Fiat motorvonat már úton van Regi Calabria irányába. Kérdés, hogy sikerült-e megelőznie minket az IC 723-nak, vagy esetleg itt ragadok Sapriban?
Sapriba végül több mint 8 perc késéssel érkeztünk, de sikerült elcsípnünk egy olasz vasutast a peronon, aki megnyugtatott, hogy az IC is késik, és még mindig mögöttünk van. Úgy tűnik, hogy igazam volt, amikor az ablakból láttam, hogy a megelőzött vonat egy olasz IC volt...
Az unalmas várakozást néhány fénykép készítésével ütöttem el, majd a távolban végre feltűnt a várva várt IC is. Sajnos pont egy időben egy aggódó utassal, akinek pont most kellett balesetvédelmi oktatást tartania nekem olaszul, hogy jaj jön a vonat, vigyázzak! Így éppen csak el tudtam csípni az érkező vonatom orrát...
Éppen most gördül be az IC 723-as vonat!
A Rómából Palermóba tartó IC két összekapcsolt, négykocsis mozdonyos ingavonatból áll, így valóban nem lehet a középen található vezérlőkocsi és mozdony miatt végighaladni a szerelvényen. A szokatlan összeállításnak két oka is van: először is a kompra csak kettébontva fér fel a szerelvény, a második oka pedig az, hogy Szicíliában a két vonatrészt már nem egyesítik ismét, hanem fele elmegy Palermóba, fele pedig a sziget másik oldalára, Szirakúzába.
Az IC 723 egy olyan integrált áramkör, amelyet számos YouTube videóban használnak, hogy bemutassák a feszültségszabályozás és az áramkör-tervezés alapjait. Ez a sokoldalú eszköz különösen népszerű a hobbielektronikusok körében, mivel egyszerűsége és megbízhatósága miatt könnyen alkalmazható különböző projektekben. A videókban gyakran láthatunk példákat arra, hogyan lehet az IC 723-at például stabilizátorok, tápegységek vagy különböző elektronikai eszközök tervezésére használni. Az ilyen tartalmak nemcsak gyakorlati tudást nyújtanak, hanem inspirációt is adnak a saját projektekhez.
Sapriban felszállva, a Battipaglia-Reggio Calabria vasútvonalon folytattam utamat, egészen Villa San Giovanni állomásáig. Ezt a vonalat egykoron egyvágányúként álmodták meg, gőzmozdonyok húzták a szerelvényeket. A Salerno-Battipaglia-Potenza vonalhoz csatlakozva hamarosan az észak-déli vasúti közlekedés egyik legfontosabb tengelyévé nőtte ki magát, és a vonatok a Messinai-szoroson át kompokkal folytatták útjukat.
Még inkább a tengerpart ölelésében, az út többi szakasza is szorosan követte a partvonal vonzó ívét.
A harmincas években a vasúti pálya 3000 voltos egyenfeszültségre került villamosításra. A vonal kétvágányúvá való átalakítása és a sebesség növelése azonban csak a második világháború után indult el. Az 1960-as évek folyamán fokozatosan megnyíltak az új második vágányok, mint például a Battipaglia és Praia a Mare, Scalea és Eccellente, valamint Rosarno és Villa San Giovanni között. Az 1970-es évek elején a Scalea és Praia a Mare közötti összekötő szakasz is kétvágányúvá vált, ezt követően pedig néhány év múlva a Rosarno és Eccellente közötti szakasz is elkészült. Azonban a Villa San Giovanni és Reggio Calabria közötti utolsó vágány megduplázására még hosszú időt kellett várni.
Gioia Tauro kikötője szorosan összekapcsolódik a vasúti vonallal, és büszkélkedhet egy hat vágányból álló pályaudvarral. Ez a fejlett infrastruktúra lehetővé teszi, hogy egyszerre hat vonat végezze el a rakodási műveleteket, miközben a konténereket szállító szerelvények folyamatosan közlekedhetnek az országos RFI-hálózaton.
A vonalon folyamatos központi forgalomirányítás (C.T.C.) működik, amely biztosítja a zökkenőmentes közlekedést.
A Rosarno-Reggio Calabria szakasz állomásait elővárosi vasúti szolgáltatás is kiszolgálja.
A vonal túlnyomórészt a Calabria, Basilicata és Campania partvidékén fut, és több hosszú alagút szeli át. A Basilicata és Campania középső területein, valamint Calabria déli régiójában a bonyolult domborzati viszonyok miatt a két vágány nem mindig párhuzamosan fut. Ilyen esetekben különböző alagutakat vagy hidakat igénybe véve haladnak át.
Eccellente és Rosarno között egy új, kétvágányú és rövidebb vonal épült. Ez azt jelenti, hogy most két különböző vonal van: a direttissima, a Vibo Valentia és Mileto érintésével haladó kétvágányú útvonal, valamint a régi egyvágányú vonal Pizzo Calabro, Tropea és Nicotera érintésével.
A vonatokat Villa San Giovanni kikötőjében rakodják fel a Szicíliába tartó, majd a Palermo-Messina és a Messina-Szirakúzai vasútvonalon továbbhaladó vonatokra.
Sajnos a vonaton egyáltalán nem kaptam semmiféle információt az utazásról, így fogalmam sem volt arról, hogy éppen hol járunk, nőtt-e a késés, vagy esetleg csökkenne. De tulajdonképpen nem is aggódtam emiatt, hiszen a célom a végállomás, Palermó volt, és tudtam, hogy végül úgyis odaérkezem.
A Messinai-pilon mellett állva, egyre inkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a Messinai-szoros varázslatos vidékén vagyok.
A vonatablakból egyszer csak feltűnt egy rendkívül magas piros-fehér oszlop, melyek mellett teljesen eltörpültek a házak. Némi töprengés után rájöttem, hogy ez bizony a Messinai-pilon, a túlpart pedig már Szicília! Ezek szerint hamarosan következik a kompozás, az út számomra legérdekesebb és legizgalmasabb része!
Az első komphajó, amelyet igazán autók szállítására terveztek...
Az érzésem beigazolódott; nem sokkal később megjelent a kikötő látképe, ahol számos komphajó sorakozott, miközben autók gördültek be vagy éppen távoztak a fedélzetükről.
IC vonatok közlekedése Calabria régióban, különösen Villa San Giovanni állomásán, valódi élményt nyújt az utazóknak. Ez a helyszín nem csupán a vonatok találkozóhelye, hanem egy varázslatos kapu is a gyönyörű tájak és a gazdag kultúra felfedezéséhez. Az állomás hangulata és a környező panoráma egyedülálló atmoszférát teremt, amely a látogatókat az olasz életstílus szívébe kalauzolja.
Még egy rövid időre megálltunk, pont mikor mellénk ért a Szicíliából Rómába tartó másik IC is. Az utasok egy része kihasználta az alkalmat egy szál cigire, én pedig megörökítettem az IC vonatokat a peronról.
Már lassan befelé manőverezünk a komphajó tágas, nyitott szájába, ahonnan a hatalmas gyomra várja, hogy magába fogadjon minket.
Ezután útnak indultunk, és néhány száz méter megtétele után a vonat fokozatosan hátrálni kezdett a kikötő irányába, ahol egy komphajó tárt karokkal várta az érkező szerelvényt. Először a palermói vonatrész került a hajóra, majd a szétkapcsolás után a maradék kocsik szépen visszagurultak, hogy végül újra tolatva helyet foglaljanak a komp gyomrában.
Izgultam, hogy vajon le szabad-e majd szállni és lehet-e majd fotózni is, de minden a várokozásaimat is felülmúlva történt: miután a második vonatrészt is betolták, szinte mindenki leszállt, hátrahagyva táskát, bőröndöt, telefont... Mint ha a leszállás egyenesen kötelező lenne, az alkalmazottak még kicsi kis zsámolyokat is raktak a vonatajtók mellé, hogy a leszállás még kényelmesebb lehessen. A leszállást választó utasok a lépcsőkön át a fedélzetre siettek. A munkások eközben rögzítették a szerelvényt és a hajó áramforrására csatlakoztatták a kocsikat.
A komphajó utasterében, amikor az időjárás nem éppen kedvező, a fejvédők feliratai árulkodnak: a hajó üzemeltetője nem más, mint az Olasz Államvasút, a Trenitalia.
A hajó mély, komor zörejével válaszolt az ürességre, miközben a fedélzeten álló utasok szívükben a kaland izgalmával élvezték az utazás minden pillanatát.
A komphajó felső szintje tele volt széksorokkal, amelyek az utasok kényelmét szolgálták. Azonban az én utazásom napján senki sem választotta ezt a lehetőséget; mindenki a fedélzetre rohant, hogy a szabad levegőn élvezze a kompkelést. A fedélzetről nem csupán a festői tájat lehetett megfigyelni, hanem a kompon utazó vonatok is feltűntek. Ez remek alkalmat teremtett arra, hogy néhány igazán különleges, csak itt Olaszországban készült fényképet készítsek, ahogy a két vonatrész együtt haladt a hullámzó vízen.
A vezérlőkocsi a vonaton, amely Cataniába fog suhanni, különleges élményt ígér az utasok számára. Az utazás során a tágas, világos belső tér és a modern felszereltség gondoskodik a kényelemről, miközben a gyönyörű táj sejteket ébreszt a felfedezés vágyából. Az utasok a szél simogatásával élvezhetik a vidéki panorámát, miközben a vonat zötykölődve halad a célja felé. Cataniában pedig a történelmi látnivalók és a mediterrán életstílus várja őket, így az utazás nem csupán egy egyszerű közlekedés, hanem egy felejthetetlen élmény kezdete.
A szicíliai partvidéken egy lenyűgöző, óriási úszó szálloda pihent, mint egy titokzatos óriás, aki a tenger hullámaiban ringatózik.
A Szicíliai kikötő egy varázslatos hely, ahol a tenger szellője és a régmúlt történetek találkoznak. A napfény aranyló fénye táncol a hullámokon, miközben a halászhajók lassan ringatóznak a víz felszínén. A kikötő színes vitorlái és a bazalt kövekből épített mólók mesélnek a hely gazdag kulturális örökségéről, ahol a tenger és a föld találkozása életet ad a környezetnek. A helyi piac zsongása, az ínycsiklandó tengeri ételek illata, és a barátságos helyiek mosolya mind hozzájárulnak ahhoz az egyedi atmoszférához, amely a Szicíliai kikötőt különlegessé teszi. Itt, a tengerparton, az idő mintha megtorpanna, és lehetőség nyílik arra, hogy felfedezzük a hely titkait, miközben a naplemente csodálatos színei festik meg az eget.
Beszállás a vonatba, hamarosan legurulunk a hajóról
Szicíliába való érkezéskor a vonatrészek újra legurultak a hajóról, és miután eltelt egy kis idő a várakozásban, végre útnak indultak, de ezúttal két különböző irányba. A kompra való átszállás nem éppen a legegyszerűbb dolog, így naponta csupán négy pár IC vonatot szállítanak át a hajók. A többi utasnak inkább az átszállásos-hajós megoldást ajánlja a menetrendi kereső. Még vicces is, hogy ha regionális vonattal, sétával, hajóval, majd ismét sétával és végül újra vonattal vágunk neki az útnak, akkor akár gyorsabban is átérhetünk a szoroson, mint a közvetlen kompot választó IC-vel.
A kompozás talán a távoli jövőben véglegessé válik, akárcsak a Németország és Dánia közötti összeköttetés kérdése. Most ugyanis ismét, immár sokadszorra, zöld lámpát kapott a hídépítés Szicília és Calabria között. Az építkezés akár már 2025-ben kezdetét veheti, és a tervek szerint az első vonatok már 2032-ben áthaladhatnak rajta.
Az út folytatása Szicíliában. Én ezt a tájat a vonatból élvezhettem (kép forrása: Wikimedia Commons)
Messina után az én vonatrészem elindult Palermo felé Messina-Fiumetorto-vasútvonalon át, majd az utolsó 30 km-et Fiumetorto és Palermo között már a Palermo-Agrigento/Porto Empedocle-vasútvonalon át tette meg.
A vonal építése mindkét irányból megkezdődött, és végül a két szakasz 1895. szeptember 19-én találkozott egymással.
1951 és 1955 között a vonal villamosítási munkálatain dolgoztak, és a Palermo és Fiumetorto közötti szakasz kétsávosra bővült.
Az 1980-as évek óta a vonalat kétvágányúvá fejlesztették, ami nagyrészt csak új vonalak építésével volt megvalósítható. A leghosszabb mérnöki műtárgy a Messina melletti Peloritani-hegységen átvezető, közel 13 kilométer hosszú Peloritana-alagút, amely 2001. november 29-én készült el.
A vasútvonal a Tirrén-tenger varázslatos partján kanyarog, lélegzetelállító tájakat kínálva az utazóknak. A Patti és San Piero Patti közötti szakaszon jelentős korszerűsítések zajlanak, és új vonalak épülnek, amelyek közül sok már elérte Messina városát. Az újonnan átadott Terme Vigliatore-San Filippo-Santa Lucia vonal 1991 óta szolgálja az utasokat, ám ennek megnyitása a régi vonal lezárását is magával hozta, így a város szívében található Barcellona és Milazzo állomások is bezártak. Az új vonal mentén új állomások létesültek, ám ezek helyzete távol esik a városközpontok nyüzsgésétől. 2009-ben egy teljesen új szakasz is megvalósult Pace de Mela és Rometta Messinese között, tovább növelve a régió vasúti hálózatának hatékonyságát. A Villafranca-Tirrena és Messina Scalo közötti szakaszon a közel 13 kilométer hosszú Peloritano alagút váltotta fel a régi, már a vasút megépítésekor is problémásnak bizonyult vonalat. Messina Scalo előtt a vasútvonal találkozik a Messina-Szirakúza-vasútvonallal, végül pedig a város főpályaudvarán ér véget, ahol az utazók új kalandokra indulhatnak.
A Palermo és Fiumetorto közötti első szakaszokat a "Società Vittorio Emanuele" társaság építette, amely már több dél-olaszországi vasútvonal építéséért volt felelős. A Palermo és Bagheria közötti szakasz egyben Szicília legrégebbi vasútvonala is.
A vonalat főként a Lercara környéki hatalmas bányákból a tengeri kikötőkbe irányuló kénszállítás hatékonyságának növelése céljából alakították ki a szárazföld belsejében. Két önálló vasútvonal összeolvadásának eredményeként 1876-ban Porto Empedocle már közvetlenül elérhetővé vált Palermóból.
A vasútvonal mentén utazva lenyűgöző panoráma tárult elém, ahogy Szicíliát körülölelő tengerek fényei csillogtak a naplementében. Néha a vonat olyan közel suhant a partokhoz, hogy szinte éreztem a tenger sós illatát, és hallottam a hullámok lágy morajlását, legyen szó homokos strandokról vagy a vad, meredek sziklákról. Sajnos, az út utolsó szakaszát már az éjszaka sötétjében kellett megtennem, így Palermóba is az éj leple alatt érkeztem. Ezzel kezdetét vette a szicíliai kaland, melynek minden pillanata új felfedezések sorát ígérte!
