A határvonal A határvonal nem csupán egy látható vonal a térképen; sokkal inkább egy érzés, egy elhatárolódás, amely a különbözőségeket és az identitásokat is magában foglalja. E vonal mentén találkozik egymással a múlt és a jövő, a hagyomány és a modern

Harminckét esztendős vagyok, és soha nem képzeltem volna, hogy egyszer ilyen bonyolult szituációba keveredem. A legjobb barátom párja iránt érzett vonzalommal küzdök, ami teljesen váratlanul ért.

Ez nem egy hirtelen fellobbanás, és nem is egy hollywoodi dráma forgatókönyvébe illő esemény. Egyszerűen csak... megtörtént. Másfél éve osztoznak az életükön, de az utóbbi időszakban inkább csak jelen vannak egymás mellett. Olyan, mintha egy se veled, se nélküled játékot játszanának, ahol a kapcsolat már csupán a megszokás szövedékében létezik.

Fokozódik a nézeteltérés és a feszültség, miközben egyre inkább eltűnik az az alapvető ok, amiért egyáltalán elindultunk ezen az úton.

A barát, aki csendben figyel, bólint a szavakra, és nevetéssel próbálja eloszlatni a feszültséget, miközben a lelkében egy apró darab összetörik.

Kezdetben csupán szimpátiát éreztem iránta – az eszével és laza stílusával mindig lenyűgözött, ráadásul sosem hagyta, hogy a körülötte lévők rosszkedve rányomja a bélyegét a napjára. Ahogy telt az idő, észrevétlenül is kezdtem figyelni rá, ahogyan ír, ahogy a szemeink néha találkoznak, és minden alkalommal, amikor csak hallom a hangját, egy boldog mosoly suhan át az arcomon.

És akkor elérkezett az a különleges pillanat... az a végtelennek tűnő másodpercekig tartó tekintetváltás, amikor megéreztem, hogy én is fontos vagyok neki. Majd újra megismétlődött, mint egy varázslat. És újra, mintha a világ minden zaját elnyomta volna az, ami közöttünk zajlott.

Attól félek, hogy ha megteszem, ha kimondom, akkor valami végleg eltörik. A barátom bizalma. A barátságunk, ami eddig mindent kibírt.

De közben egyre csak ott zakatol a fejemben az a kérdés, amivel nem tudok mit kezdeni: mi van, ha ő az, akire mindig is vártam?

Mi történik, ha ő az, akit a sors nekem írt, de éppen egy baljós időszakban, kedvezőtlen körülmények között találkoztunk? Mi van, ha mindez csupán egy teszt - és most jön el az a pillanat, amikor kiderül, van-e merszem elindulni az igaz szerelem felé?

Ha csak ketten lennénk, teljesen szabadon. Ha nem kellene minden egyes pillantás mögé nézni, és nem kellene a szavakat állandóan latolgatni.

Mindig visszatérek a valóság ölelésébe. Ez nem csupán egy filmjelenet, hanem az életem szövevényes hálója, ahol minden döntésemnek súlya és következménye van.

Nem tudom, mi vár rám a következő lépésnél. Csak annyit érzékelek, hogy ha nem cselekszem, lehet, hogy a szívem legmélyebb vágyát engedem el. Ugyanakkor, ha mégis döntök, talán a legértékesebb barátságomat kockáztatom. Egy nehéz választás előtt állok, és nem tudom, merre induljak.

A két dolog között csupán egy vékony szál választ el.

Most minden egyes nap ezen a vékony hajszálon egyensúlyozom.