Doramajora: Ha úgy tapasztalod, hogy mindig ugyanazokat a megszokott pályákat járod, próbálj meg új perspektívát keresni!

Mi motivált arra, hogy lezárd az előadói pályafutásod eddigi szakaszát?

A Pandora Projektben eltöltött négy évem során rengeteget tanultam a zenekari dinamikáról és az örömzenélés mélységeiről. Ugyanakkor be kellett látnom, hogy az egofókuszú igényeim erősen dominálták az élményeimet. A figyelmem túlnyomórészt kifelé irányult: folyamatosan az foglalkoztatott, hogyan látnak mások, és milyen visszajelzéseket kapok a hangomról. Két évvel a Pandorával elért szakmai sikerek, például a Margaret Island előzenekaraként való turnézás után, kezdtem érezni, hogy képtelen vagyok kifejezni magam és átadni a gondolataimat. Olyan volt, mintha néma lennék – ez különösen ellentmondásos volt, hiszen folyamatosan beszéltem, színpadon álltam, és énekeltem. Ez a belső feszültség állandó frusztrációt okozott, de ahelyett, hogy lelassultam volna és befelé figyeltem volna, továbbra is pörögtem. A testem azonban jelezte, hogy nem jó úton járok: gyakran voltam beteg, krónikus hörgőgyulladással küzdöttem, és a hangom is elment. Bár tudtam, hogy valami nem stimmel, a belső frusztrációim kezelésére külső megoldásokat kerestem. 2023 novemberében megtartottuk az első önálló koncertünket az A38 Hajón, amelyet karriercsúcsnak és mérföldkőnek éltem meg. Bár a koncert alatt nagyon jól éreztem magam, utána egy mély ürességbe zuhantam. Úgy éreztem, hogy látom azt az üvegplafont, ami gátolja a fejlődésemet. Rájöttem, hogy befelé kellene figyelnem, de akkor még nem tudtam, hogyan teremthetném meg ehhez a szükséges teret.

Bennünket elgondolkodtatott az elengedés gondolata, amely talán a kulcs a zenekarunk, közös dalaink és az eddig megtett utunk védelméhez, hogy elkerüljük a további sérüléseket. Ezzel a gondolattal barátkoztam, miközben közel egy hónapot töltöttem Peruban. Hazaérve, mielőtt véglegesen döntenék, szerettem volna még egyszer megfigyelni a testem és lelkem reakcióit egy 2024 tavaszi turbinás koncert során. Sajnos, életemben először, olyan erős diszkomfortot éreztem a színpadon, hogy csak arra vágytam, hogy elhagyjam azt a helyet. Ezen a ponton világossá vált számomra, hogy a 2024-es nyári koncertszezont még végigzenéljük, de be kellett látnom, hogy ez már nem nyújt számomra olyan örömet és kielégülést, mint az első években.

Ezt követően hogyan indultál el egy új úton, és hagytad magad mögött a régi korlátokat, hogy felfedezd valódi énedet Doramajor lakójaként?

Az elmúlt négy hónapban egyfajta „újraépítkezésre” szántam el magam. December a pihenés hónapja volt számomra, januárban pedig új kihívások elé állítottam magam: belemerültem a görkorcsolyázás és a falmászás világába. Ezek az élmények feltöltöttek, és elindítottak egy belső utazáson, ahol felfedezhettem a saját alkotói hangomat. Elkezdtem dalokat írni, de nem az a típus vagyok, aki éjfél után hirtelen ihletet kap, és azonnal papírra vet egy zenét. Számomra a kreatív folyamat legszebb része a csapatmunka, a zenei kölcsönhatások felfedezése. Szeretek beszélgetések során összhangba kerülni más zenészekkel és producerekkel, hiszen ilyenkor gyakran intuitívan, mély, akár tudatalatti érzelmeket fogalmazok meg, amelyeket később, órák vagy napok múltán értek meg igazán. A közelgő novemberi koncertünk előtt Mógor Máté (Karyuu), a Toldyuusoból ismert producer barátom megkérdezte, hogy hogy érzem mostanában magam, és milyen zenei irányzatok inspirálnak. Arra a válaszra jutottam, hogy a népzenés, varázslatos, tündéres hangzás vonz engem. Ebből az ihletből született meg életem első dala, a „Szivárvány végén”, amely a dalszerzői utam alapkövévé vált. Azóta sok különböző zenésszel dolgoztam együtt, kísérletezve a stílusokkal és műfajokkal – például a folk és a trap izgalmas keverékével. Az alkotás folyamata számomra mindig is a felfedezésről és a közös élményekről szólt.

Közben, noha sosem vágytam zenész párra, hiszen a zene világát általánosítva szemléltam, váratlanul belépett az életembe a szeretett személyem, Bornemisza Lőrinc (DrinkNoWhine), egy experimentális elektronikus zenész. Az ő zenei látásmódja gyökeresen eltér az enyémtől, és míg én kerestem a saját hangomat, ő végig mellettem állt, kezemet fogva és bátorítva segített a szárnybontogatásom során.

Igen, emlékszem egy különösen értékes tanácsra, ami mélyen megmaradt bennem. Az illető azt mondta, hogy mindig fókuszáljak a folyamatra, ne csak az eredményre. Ez a gondolat segített abban, hogy ne csak a célokat tartsam szem előtt, hanem élvezzem is az utat, ami a célok eléréséhez vezet. Így sokkal inkább tudtam értékelni a kis lépéseket és a fejlődést, ami végül a nagyobb sikerekhez vezetett.

Igen. Azt mondta: engedd meg magadnak a hibázást! Felhívta a figyelmem arra, hogy rengeteg dalt vagy dalkezdeményt hajítottak már a kukába azok a dalszerzők és előadók, akik most a színpadok csillagai. Felszabadító volt hallani tőle ezt a gondolatot. Segített oldani a maximalizmusom és a bennem rejlő görcsösség maradékait, így még inkább tudatosult bennem, hogy az alkotás valójában egy játék.

Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned a hamarosan megjelenő lemezed címe? Milyen inspirációk és élmények vezettek ahhoz, hogy ez a név megszülethessen?

Tavaly egy lenyűgöző képet pillantottam meg, amely egy csigaházszerű spirált ábrázolt felül- és oldalnézetből. Mellette ez a gondolat fogalmazódott meg: ha úgy érzed, hogy folyamatosan ugyanazokat a köröket futod, próbálj meg más szemszögből tekinteni a dolgokra. Felülről nézve a csigavonal egy lapos spirálnak tűnik, de ha oldalról vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a spirál felfelé ível. Mélyen megérintett ez a motívum, amelyben a saját utamat láttam visszatükröződni. Sokáig azt hittem, hogy csak körbe-körbe haladok, pedig valójában felfelé haladok az úton, amelyen járok. Most már képes vagyok kibújni a csigaházamból. A Csigaházból egy másfél év alatt számos színes és sokféle előadó közreműködésével készült válogatáslemez. Vannak rajta viszonylag nyers formában rögzített dalok, és olyanok is, amelyek igazi kifejeződései az új irányomnak. Néha még mindig megjelenik bennem az a kétség, hogy nem vagyok elég jó, és hogy nem érdemlem meg, hogy dalszerzővé váljak. Mégis, úgy érzem, hogy most egy magasabb lépcsőfokon állok, mint tavaly, és elkötelezetten törekszem a fejlődésre.

Az albumon a csigaházból való kibújás témája szimbolikus jelentőséggel bír. Ez a motívum a felnőtté válás, az önállóság keresésének és a belső korlátok legyőzésének metaforájaként jelenik meg. A dalokban a csigaház a biztonságot, a megszokott környezetet jelképezi, amelyből a főszereplő fokozatosan kilép, hogy felfedezze a világot és saját identitását. A zene dinamikájában is felfedezhetők a kibújás folyamatai: a lassú, vontatott ritmusok a régi, megszokott élet érzését idézik, míg a gyorsabb, energikusabb dallamok a szabadság és a felfedezés örömét tükrözik. A szövegekben megjelenő képek és érzelmek a bátorság, a kétségek és a változás izgalmát ötvözik, így a hallgató egy valódi utazást élhet át, amely a csigaház elhagyásától a személyes növekedésig vezet.

A legelső dalom a nagymamám altatódalaiból merítkezik, amelyet anyukám énekelt nekünk kicsiként, amikor az álom karjaiba hajtottunk. Ez a dallam olyan kedvesen ölel körül, mint egy meleg takaró, ahol a kórusos népzene varázsát ötvözöm a kedvenc musicalem, A dzsungel könyve dobokkal teli, atmoszférikus, madárhangokkal átszőtt, latin-amerikai őserdőt idéző hangzásával. Ezzel a dallal kezdem el a káoszból való kibújást, a csigaházból való szabadulást. Benne megfogalmazódik, mennyit változott a kapcsolatunk a nagymamámmal és az anyukámmal, valamint az elvárások, amelyeket önmagammal és női felmenőim iránt támasztok. A dalszövegekben megjelenik a görcsösség elengedése, a könnyedség keresése, és ez a lelki utazás a fizikai síkra is kivetül. Például, amikor a stúdióban egy konkrét családi konfliktus feloldásáról írt dalomat éppen felénekeltem, megcsörrent a telefonom: anélkül, hogy tudta volna, az apukám hívott éppen a dal témájával kapcsolatban. Ez a véletlen szinte varázslatosnak tűnt, és megerősítette bennem, hogy a zene valóban összeköt minket, még a legnehezebb pillanatokban is.

Az új irányvonalamra a mélyebb önismeret és az önelfogadás jellemző. A dalaimban most már nemcsak a külső világra reflektálok, hanem a belső utazásaimat is megörökítem. Ezek a számok őszinte érzelmeket tükröznek, és bátorítanak arra, hogy elfogadjuk magunkat a hibáinkkal együtt. A zenei stílusom gazdagabbá vált, ötvözve különböző műfajokat, hogy kifejezzem a belső vívódásaimat és örömeimet. Az új dalokban a sebezhetőség és az erő egyensúlya jelenik meg, lehetőséget adva arra, hogy másokat is inspiráljak a saját önelfogadási folyamatukban.

Nagyon szeretek kérdéseket feltéve mesélni. A legutóbb megjelent hársfa a tengerparton című dalomban van egy sor, miszerint: én a színeket keresem, de elkavarodom bennük. Imádom a színeket, szeretem színesben látni a világot, de el is tudok veszni a kavalkádban. Ez is mutatja, hogy az erős impulzivitásom miatt szélsőséges skálán mozgok, hajlamos vagyok a szélsőséges megélésekre, és ez az ellentét a dalaimban is tükröződik. Ilyen az is, hogy szeretnék felfedezőként világot látni, de szeretném megőrizni a gyökereimet is. A lemez hangzása is kontrasztos: egyszerre túlzó, valamint finom és könnyeden lágy. Az ethnoteches hangzás keveredik az indie poppal. Imádom, hogy érezhető, hogy kilenc különböző producerrel dolgoztam együtt: mindegyikük teljesen más irányban alkot, de szeretik ugyanígy összegyúrni a sokszor távoli világokat, amire ez a nyitott kérdésekkel teli szöveg és könnyed dallamvezetésem bele tud ülni.

Kedves Hallgatóim! Az újjászületésem egy izgalmas és kihívásokkal teli folyamat, amelyben veletek együtt lépkedek előre. Arra szeretnélek buzdítani benneteket, hogy ne féljetek felfedezni önmagatokat, és merjetek változni! Az élet folyamatosan tanít minket, és minden egyes tapasztalat új lehetőségeket kínál. Az út során lehetnek nehézségek, de ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy erősebbé váljunk. Kérlek, tartsatok velem ezen a kalandon, és osszátok meg velem a saját történeteiteket is. Együtt formálhatjuk a jövőnket, és inspirálhatjuk egymást a fejlődésre. Ne feledjétek: az újjászületés nem csupán egy pillanat, hanem egy folyamatos folyamat, amely tele van csodákkal. Köszönöm, hogy velem vagytok!

Azt, hogy ez a lemez nem rólam szól, hanem mindannyiunkról. Ez is az oka annak, hogy nem lesz lemezbemutató koncert, hanem közös lemezmeghallgatás, ahol teremtek egy teret, ahol elvárásmentesen figyelhetünk egymásra. Egy lemezmegjelenés előtti közös meghallgatás lesz a MANYI-ban november 5-én, két nappal a lemezmegjelenés előtt, ahol nem kész válaszokat adok, hanem kérdések által szeretnék kapcsolódni.